Otthoni munka gyes mellett

A home office fogalmát az első gyerkőcöm születése környékén tapasztaltam meg. A férjemmel közös céget alapítottunk és még pocakosan, a szülési szabadságom alatt kezdtem el dolgozni benne. Naivan azt hittem, hogy az otthoni munka gyes mellett is nagyjából ilyen lesz. Tévedtem…

Munka kismamaként

Pocakosan teljesen tudtam tartani az addig megszokott 8-tól 16-ig tartó munkarendet, 12-kor ebéd, semmi különös változás nem volt. Legfeljebb annyi, hogy sokkal nyugodtabb körülmények között dolgoztam, mint korábban a főállásomban. Nagyon élveztem!

Én osztottam be az időmet, felüdülés volt a munkahelyi nyüzsgéshez képest, végre hallottam a saját gondolataimat és senki, de senki nem szakított félbe. Ráadásul pont, ahogy a home office-t elképzeltem, szünetként beraktam egy adag mosást, kiteregettem, haladt szépen a háztartás is.

Nem éreztem magam magányosnak, sőt azt élveztem, hogy végre a magam ura vagyok. Az alapvető szocializációt a pocakossággal járó intéznivalók és a rendszeres kismamajóga biztosította. Introvertált vagyok, szeretek egyedül dolgozni.

Aztán megszületett a kislányom…

… és minden addigi rendszert felforgatott. Időbeosztás nulla, vagyis a gyerek melletti munkavégzésem szinte a nullával volt egyenlő, pedig erősen több kellett volna. Egyszerre kellett belerázódnom a babázásba egy nehéz szülés után, egy hasfájós, többemberes babával és mellette megoldani az egyre sokasodó céges feladatokat. Mert a cégindítás olyan jól sikerült, hogy elöntött minket a munka, a férjem pedig egyedül egyre kevésbé bírta.

Babával segítségem nem volt. Egy ideig, jóóóó sokáig, sokkal tovább, mint kellett volna gyötrődtem, próbáltam egyensúlyozni, vinni a háztartást, a hasfájós babát, a munkát, közben anyósom betegségét… Örök kialvatlanság, morcosság és stressz, otthoni viták, versenyfutás az idővel és a soha véget nem érő feladatlistával.

Otthoni munka GYES mellett

Próbáltam tartani a megszokott 8-16 munkarendet, de sehogy nem sikerült. Képtelenség volt akár csak fél óráig egy feladatra koncentrálni, mert folyamatos volt a félbeszakítás, vagy a baba, vagy a férjemtől egy telefon, újabb és újabb és újabb sürgős feladatokkal. Miközben a feladatlistámnál csak a háztartás üvöltött jobban.

Azelőtt ahhoz voltam hozzászokva, hogy nappal dolgozok és van egybefüggő, háborítatlan 1-2-3 órám, amikor haladhatok. Ebbe még az is belefért, hogy ráhangolódtam, főztem egy teát…. Az otthoni munka gyes mellett állt ettől a legtávolabb. Emlegették körülöttem, hogy jó lenne segítséget kérnem, de nem, erős vagyok, hát nehogy ne birkózzak meg mindennel. Amikor láttam, hogy végképp nem megy semmi és összeszakad körülöttem a világ, beláttam, hogy segítség nélkül nem fog menni. Gondolkoztam azon, hogy mit is tudnék kiadni a kezemből.

Először a főzést adtam ki, elkezdtem rendelni az ebédet. Ez már könnyebbség volt.

Az számomra nem volt járható, hogy bébiszittert keresek és míg ő vigyáz a gyerkőcre, én haladok a házimunkával. A gyermekemet én akartam nevelni, ne egy idegen. Nagy nehezen feladtam egy hirdetést, hogy takarítónőt keresek. A legjobb döntés volt. Rengeteg terhet vett le a vállamról, igazi házi tündért kaptam. Így legalább a háztartás nem nyomasztott, bár a feladathalom továbbra sem lett kevesebb. Egyben, megszakítás nélküli időm továbbra sem volt. Közben azért a kislányom is nőtt szépen, eleinte úgy tudtam dolgozni mellette, hogy az asztalra, magam elé tettem egy puha párnát, azon feküdt a kislányom (így a kezeim szabadok voltak), aki szinte folyamatosan szopizott, távolabb az asztalon a laptop, és így tudtam gépelni. Ez később, amikor már rugdosni tudott, nem volt túl praktikus, így váltanom kellett. Nem széken ültem, hanem nagy gumilabdán, a kislányom a hátamon hordozóban, és miközben fel-le ringatóztam, szintén tudtam gépelni. Naponta legalább 2x másfél órát. Amíg aludt. Meg éjszaka. Amíg aludt. A nappaliban a kanapén, mert a szenzoraival egyből megérezte, mikor megyek át másik helyiségbe és ilyenkor egyből reklamált. Álmában is. 🙂

Rájöttem arra is, hogy lelkileg szükségem van hasonló helyzetű és gondolkodású társakra, mert egyedül nekem ez nem megy. Alakult is egy online MasterMind csoport, aminek azóta is a tagja vagyok, rengeteget számít, húzzuk egymást, ötletelünk, tippeket adunk, ha kell egymás orrára koppintunk, kapcsolatrendszert adunk. Na, azóta érzem is, hogy haladok, fejlődök, amióta ők vannak. Most pedig lett egy offline „kolléganőm”, alkotótársam, akivel napi kapcsolatban vagyunk és személyesen is összeülünk rendszeresen tapasztalatcserére, inspirációra, egymás kölcsönös segítésére.

Mostanra megszületett a kisfiam is, és most, hogy bölcsis, illetve 2 éves és sok mindent meg lehet már vele is beszélni (pl. most telefonálok, légyszi, legyél addig csendben), a gyerkőcök végre együtt is játszanak, végre úgy érzem, haladok. Belerázódtam.

Mik voltak a tanulságok?

• Delegálni, delegálni, delegálni és segítséget kérni. Segítségkérés nem a gyengeség, hanem igenis az erő jele.

• Írjam le a feladataimat, ne tartsak szinte semmit fejben, mert csak stresszt okoz.

• Daraboljam fel a feladatokat sok, kicsi részre, olyanokra, amiket akár 10 perc alatt is el tudok végezni.

• Az alvás fontos. 2-3 nap éjjeli munka után engedjek meg magamnak egy szabad estét, amikor rendes időben megyek aludni, mert hosszú távon a kialvatlanság nem tartható.

• Csoportosítsam a feladataimat jelleg szerint. Osszam be, mikor alkalmas az idő a gondolkozósabb és mikor a favágó feladatokhoz.

• Ne hasonlítsam magam másokhoz. Ne azt nézzem, hogy más mennyi idő alatt mit ért el. Azt nézzem, hogy én honnan indultam és hova jutottam el.

• Egyedül nem megy, kellenek társak, akik hasonló helyzetben vannak és át tudnak billenteni egy-egy rázósabb időszakon. Otthon, egyedül az ember hajlamos teljesen beszűkülni, kellenek más nézőpontok is.

• Tervezzem meg azt, hogy mikor vagyok a gyerekekkel, ami csak az ő idejük, ne hagyjam, hogy az egész nap csak a munkáról és a „hagyd-most-anyát-dolgozni”-ról szóljon. Mert nagyon bele lehet feledkezni.

• Gyerek mellett akárki akármit is mond, normálisan dolgozni nem lehet. Ezt ne is várjam el magamtól. És más se várja el tőlem.

• A feladatokat nem befejezni, hanem abbahagyni és alkalmas időben folytatni kell.

• Mivel a férjemmel együtt dolgozunk, erősen tudatosítani kell a szerepeinket, mikor ki beszél kivel. Pl.: Ha az ügyvezető szól hozzám, akkor ne feleségként reagáljak rá.

• Minden egyes zavartalan perc aranyat ér, nem szabad elvesztegetni.

• Ha van lehetőség, legyen külön íróasztal, különben rengeteg idő elmegy a számítógép összeszerelésével, elpakolásával. Íróasztal mellé csak oda kell ülni és start.

• Reggel igenis öltözzek fel, ne pizsamában nyomjam. A telefon másik oldalán ez nem látszik, viszont egészen máshogy  állok hozzá én a beszélgetéshez. Némi smink sem árt, ugyanezért.