Saját tapasztalataim home office témában egy multinál dolgozva munkavédelmisként. Hogyan történt, hogy egyszerre „homofisz” munkavégzésre kényszerültem?
Az én „homofiszom” a COVID-19 kényszer szülte
2020. február végén már az a vállalati kommunikáció forgott, hogy a laptopját mindenki vigye magával estére haza, ellenőrizze, hogy a céges hálózat, levelezés, központi oldalak elérhetősége zökkenőmentes-e.
2020. március elején egy csütörtöki napon este 10 óra körül kaptam az üzenetet a vezetőmtől, hogy másnap nem mehetek az irodába. Azóta itthonról dolgozom. Az én „homofiszom” tehát a COVID-19 kényszer szülte
Az első hét a munkában
Érezhető a „rövid póráz”, a megszaporodott megbeszélések. A feladatokat a vezetők osztják és ellenőrzik. A COVID-19 miatt – mivel munkabiztonsági területen dolgozom – jelentősen nőttek a feladatok, ad-hoc védőeszköz-meghatározások, beszerzések, tájékoztatók. Mindez teljesen váratlanul boríthatja fel a napot. Például délelőtt 10 órakor kapsz egy nagy feladatot 12.00-s határidővel, hm… stresszkezelés…
A vészhelyzetre az „egykezes” vezetési modell a jellemzőbb. Mint munkavállaló, eddig kínosan ügyeltem a munka-magánélet szétválasztására, tehát nem hoztam haza a munkámat. Ez most felborult, a házban kell kialakítanom „irodát”, egy csendes zugot megbeszélésekhez, de nincs irodai székem, nincs monitorom, nincs irattároló szekrényem, és nincsenek itt a szakmabeli kollégák, akikkel megosztjuk apró-cseprő ügyeinket. Reggel kelek, mint eddig, borotválkozom, felöltözöm és leülök a laptophoz, délután kb. a munkaidőm végén összecsukom a laptopot és átöltözöm melegítőbe.
Az első hét otthon
Ebben a helyzetben a gyerekeim és a feleségem is komoly stressznek lettek kitéve. A napi rutin, mely szerint reggel egy picit együtt, majd mindenki megy dolgozni, suliba, edzésre, majd este újra együtt, felborult. Az Énidő mindenkinél jelentősen lecsökkent, az 1 éves pici babánk nem tudja, mi történt. Tanulni is kell a gyerekekkel hiszen 10-12 évesek. Van aki önállóbb, van aki nem, nem vagyunk egyformák. Az is igaz, hogy mi sem vagyunk tanárok, nem egyszerű a helyzet, hiszen hiába tudod, az nem elég. Például a matek. A tanárnő válasza az egyik megoldásra: „Köszönöm, szép feladatmegoldás, de 3. osztályban még nem ez a módszer szerepel a tananyagban.”
A legkisebb szinte csak mellettem, a kezemben van csendben nap közben, igényli a foglalkozást. Furcsa számára, hogy itthon van mindenki, mégsem játszunk vele, hiszen dolgozunk. A család minden tagját megviseli a jelenlegi helyzet, lassan kezdjük kialakítani a hosszútávú stratégiáinkat, úgy érezzük ez fontos, hogy mindannyian hatékonyak tudjunk maradni a munkában és a suliban is. Magas szintű tolerancia, alkalmazkodás egymás elfogadása és tisztelete szükséges a helyzet hatékony kezeléséhez. Az otthonról dolgozás teljesen összeegyeztethető lenne a munkakörömmel, a jelen helyzetben a család összehangolása a legnagyobb feladat.
Műszaki mérnökként dolgoztam a 2008-as magyar építőipari válságig, családi vállalkozásban . 2010 óta másoddiplomámat hasznosítom, Munkavédelmi szakmérnökként helyezkedtem el egy Magyarországon is tevékenykedő multinacionális cégnél. A home office-ban korábban nem volt tapasztalatom, számomra ez a munkavégzés teljesen új formája.
