Néhány évvel ezelőtt merült fel bennem először, hogy kisgyerekes anyukaként nemcsak, hogy nem szeretnék visszatérni a hagyományos, heti 40 órás alkalmazotti létbe, de nem is nagyon tudnék, mert ez a gyerekemnek minimum 9-10 órás bölcsődei tartózkodást jelentene. Ameddig kicsi, úgy döntöttem, neki nagyobb szüksége van rám, mint nekem a karrierépítésre.

Home office hosszú távra

Elkezdtem keresni azokat a lehetőségeket, amikről úgy gondoltam, hogy az érdeklődési körömbe tartoznak, és otthonról is tanulhatóak, online formában. Szerencsére számos ilyen témát találtam, és fokozatosan alakult ki bennem az az érzés, hogy az otthoni munkavégzésre, a home office-ra hosszabb távon fogok berendezkedni.

Bő fél éve dolgozom otthonról, és habár úgy érzem, még az út elején tartok, számos tapasztalattal gazdagodtam ez alatt az idő alatt.

Elsőre olyan könnyűnek hangzik, hogy az ember otthonról dolgozik. Rengeteg időt spórol, hiszen reggel nem szükséges teljes puccba vágni magát, nem kell utazással tölteni az időt naponta kétszer, és még a háztartás is jobban halad, mert két e-mail között egy mosógép indítás simán belefér.

Home office tapasztalatok – csak illúzió lenne?

Nagyjából egy hét után eszmél rá az ember, hogy amit korábban hitt, az illúzió. Az otthoni munkavégzésre úgy kell tekinteni, mint egy bármilyen más, hagyományos munkára, azzal a kivétellel, hogy ezt otthon tudod végezni. És pont. Ha közben virágot locsolsz, postára szaladsz, megkavarod a levest, akkor a nap végén mindig elégedetlen leszel, mert nem úgy haladtál a munkáddal, ahogy szerettél volna. 

Ha azonban képes vagy ráfókuszálni a feladatodra, kizökkenthetetlenül ledolgozni a munkaidőd, akkor valóban olyan szabadságot kapsz a home office-tól, amire vágytál. Rugalmasan alakíthatod a napirendet, az édesanyáknak pedig ez felbecsülhetetlen érték. 

Ha reggel a gyerekek ébredése előtt tudsz dolgozni két órát, alvásidőben még kettőt, az már egy fél állás úgy, hogy közben nem kellett lemondanod semmiről ami igazán fontos neked. Ha már oviba, suliba járnak a gyerkőcök, akkor azokat a napokat szorosabbra fogod, amikor mindenki a saját intézményében van, betegség esetén viszont sokkal könnyebben teszel félre mindent az ápolás érdekében.

Mások szemében…

Egy másik fontos szembesülés volt számomra, hogy az ismeretségi körömből sokan úgy tekintettek kezdetben az én otthoni munkámra, mintha az nem is lenne valódi munka. Mert amit otthon tud csinálni az ember, az nem lehet valós munkavégzés. Bevallom, ezek az emberek vagy változtattak a gondolkodásukon, vagy lemorzsolódtak mellőlem. Sok szempontból még nehezebb is azzal a kihívással megküzdeni, hogy nem mondja meg a főnököd minden egyes pillanatban, hogy mivel foglalkozz, magadnak osztod be a feladatokat és az idődet. Ezt csak az nem érti, aki még nem próbálta, ezért a negatív véleményekre kár hallgatni.

“Ami ma még úttörőnek számít, az holnap rutin lesz”

Összességében azt gondolom, aki úgy érzi, hogy képes az önálló munkavégzésre, nem lételeme, hogy folyamatos nyüzsgés vegye körbe, és a saját maga ura szeretne lenni a munkájában, annak nagyon is érdemes a home office irányába elindulni. Főképp azért, mert a nyugati minta nyomán számos területen megállíthatatlanul haladunk az irodamentes működés felé. Ami ma még úttörőnek számít, az holnap rutin lesz.

D. Kata
A cikk szerzője: D. Kata

Néhány évvel ezelőtt merült fel bennem először, hogy kisgyerekes anyukaként nemcsak, hogy nem szeretnék visszatérni a hagyományos, heti 40 órás alkalmazotti létbe, de nem is nagyon tudnék, mert ez a gyerekemnek minimum 9-10 órás bölcsődei tartózkodást jelentene. Ameddig kicsi, úgy döntöttem, neki nagyobb szüksége van rám, mint nekem a karrierépítésre.